.brk - Ébredésem

Ősz, esős nap, reggel 6 óra,
Csörög a telefon,
"A Mindenhatóra, mond mivan, hogy ilyenkor hívsz?"
Szólok a kagylóba, de választ nem kapok,
Csupán egy puffanás, az ami megtöri csendet.

Ahogy lehull a polcról A kis herceg
Érzem, hangulatomra bélyegként
Rányomta magát az álmom. Ilyen nincs,
Egyszer neki kéne állnom, leírni, mi az,
Ami ennyire kísérti, ébredésem.

De, hogy ne csak a rosszat nézzem,
végre azt hiszem, minden klappol.
Rég volt ilyen, pedig reménykedem alapból,
Csak gyakran mást dob a gép, mint amit remélek.
Voltak körülöttem olyan személyek,
Akikkel kész hullámvasút volt az élet,
És vannak olyanok, akik megmondják,
Nem kéne ennyi érzelem, de mégis mihez kezdjek,
Ha nekem ez lételem?

Egy egész délelőtt elrepül így,
Pedig nem csinálok mást, gondolataimba merülten,
Fekszem az ágyon, miközben érzem,
Ahogy letűnt lelkesedésem,
Csak porosodik egy sarokba.
Visszaszürkülök, a hétköznapokba.