Duncan Jones megcsinálta az év sci-fiét, pedig volt idén Star Trek, District 9, meg miegymás. Sajnos elég kevesen ismerik a filmet egyenlőre, köszönhetően a hazai terjesztés hiányának, pedig maradandó alkotásról van itt szó. 2001 szint? Majdnem, de előbb az előzetes:

Szóval a story az, hogy Sam Rockwell a Holdon dolgozik, hisz 2026-ban már ez a fő energiaforrásunk, egyedül, magányosan 3 éves szerződéssel. 2 hete van hátra, ám ekkor megtalálja tuladonképpen önmagát, és elkezdődik a lényegi része a filmnek. Be kell vallanom, tovább elnézegettem volna, hogy tengeti mindennapjait, de megértem, hogy kell a cselekmény, nem mertek annyire lassú tempójú filmet készíteni. Erről jut eszembe, nem egy akciófilm, szóval aki nem szereti ezeket a típusú filmeket, hagyja ki, hisz csalódna, de nekem pont emiatt lett az év sci-fie. 90 perc a játékidő, nem tudom, létezik e rendezői változat, ha igen, majd megnézem mindenképp, hisz rengeteg kérdést felvet a film, amikre talán jobban ki lehetne térni.

Amire még kitérnék külön, és összhatásilag hatalmasat dobott a filmen, az a zene. Clint Mansell alkotta, aki amúgy az azóta minden második YouTube videóban fellelhető Rekviem egy álomért film zenéjéért is felelős. Olyan dallamot alkotott most, ami az egész filmet meghatározza, megint csak az Űrodusszeiával tudnék párhuzamot vonni, sci-fiben talán ott volt ennyire fontos a minimalista zene.

Összességében, ha szeretitek a lassabb, elgondolkodtatóbb sci-fiket (amilyeneknek egyébként a sci-fiknek lenniük kéne) mindenképpen szerezzétek be a filmet, nem fogtok csalódni. Élmény.