Aki erre emlékszik esetleg, annak köszönöm, folytatás, vagyis inkáb kibővítés:

.brk - Unom

ketten ültek előttem, az élet és a végzet
az egyik felem félt, a másikat nem tudom
úgy érzem a jövőmet nem terveztem még meg
pedig neki kéne állnom, de a sablonokat unom.

a nap, mint egy pillanat, mire felébredek vége
a holnap ma van, beleivódik a tudatba
az alvás hiányzik, néha jó lenne meg kéne
de nem ér ez semmit, ha az elmém már tudatlan.

repül az idő, az egyik óráról órára
este lett közben, a stressz belőllem kitör
átcsap a beszélgetés az átlagból, túlzásba
unom ezt a napot, rá kéne jönnöm, hogy mitől.

ablakom világít, kinn ködös már a város
el se kell bújni, hajnalban senki se lát így
hogy változzon az ember, a határidő záros
bár van olyan, hogy valakiért megtenne bármit.