Így jó pár hamburgerrel és ezek miatt felszedett kilóval a hátam mögött, kezdem objektíven értékelni őket, megérett az idő egy jó kis posztra róluk.
A hamburgerrel való ismerkedést szinte kivétel nélkül mindenki a mekiben kezdi, tolja be a jó kis sajtburgert a Happy Meal mellé, örül a fejének, mert finom. Aztán ahogy nő fel az ember rájön, hogy ez egysíkú meg régen sokkal jobb volt, kipróbál másokat is (közbevetés: közben otthon is próbálkoztak szüleim kedvembe járni, hogy home-made burger meg miegymás, de azokból a bolti húsokból csak katasztrófa származik, erről majd lejjebb). Én így jutottam el a Burger Kinges Whooper-hez, mely normális méretű, kifejezetten ízletes, szvsz a legjobb burger a gyorsétterem-láncokban. Persze a BelFrit-tel nem lehet összehasonlítani, azok sem rossz burgerek, sőt, viszont a hús nem az igazi bennük. Persze ez minden franchise-burgerre elmondható, és itt jön a lényegi része a bejegyzésnek.
Kétszer ettem autentikus hamburgeres helyen, egyszer Londonban, úgy egy éve egy utcai árusnál, aki sült hagymát és nagyon jó húst pakolt a zsemlébe, a többit te tehetted bele, illetve Nizzában, egy angol hamburger-étteremben, ahol a legfinomabb szendvicset ettem ever! Ez volt az a hely, ahol megkérdezték, mennyire süssék meg a húst (medium természetesen), és annyira jól eltalálták az arányokat, hogy azóta visszaemlegetem, az a burger az etalon. Ide még beszúrom azért Marika néni kávézóját, mert Marika néni érti a dolgát, akkora hamburgereket készít, hogy utána 2 napig nem éhes az ember és teljesen baráti áron.
Ezek után érthető, hogy itthon is kísérletezgetek, a hús recept már teljesen jó, (ez a legkényesebb része a dolognak, keressetek neten, egy kevés Worcester szósz kell bele), a tökéletes sajtot is megtaláltam (Lidl szendvicssajt :D), de a zsemlével komoly bajban vagyok, ilyen szép barnát, mint ami a képen látható sehol sem találtam, ha vkinek van ötlete, az írjon.
Na ez egy ilyen gyors kis összefoglalás volt a legmeghatározóbb hamburgerekről, kommentekbe jöjjenek a hasonló élmények, esetleg tippek, hogy mi az, amitől az ember ízlelőbimbói elélveznek, miután beleharap a szendvicsbe.